Soha ne tudd meg, mi a tűz ölelése
Úgy mar a szívedbe, belekap, hogy föleméssze
Eleven láng, láttalak, csak a gyémánt nem salak
Kik a tűzpróbát kiállják, igazak
Második özönvíz, amikor a szíved árad
Bolydul a sötét mély, színe forr
Belesápadsz: "Ez én vagyok"
Se visszaút, se oltalom, belül támadt borzalom
Kik a rém arcát is csókolták, tiszták
Hogyha feltárul a megszentelt világ
A szoros átjárón ki megy át
Csak a szél őrzi meg, amit írtál belé
Nem a föld pora lábad nyomát
Soha ne tudd meg, mi a csönd kalapácsa
Végtelen, sivár éj kegyetlen hallgatása
Ez fáj nagyon
Hiába volt bíztatód, ha az úton elhagyott
Kik a más láncát is vállalják, szabadok
Hogyha feltárul a megszentelt világ
A szoros átjárón ki megy át
Csak a szél őrzi meg, amit írtál belé
Nem a föld pora lábad nyomát
Minden elmúlik és úgy lesz örök
Mint a fényből szőtt szerelem
Mert az ember százszor is elbukik
De a halhatatlan hűség benne nem
Статистика страницы на pesni.guru ▼
Просмотров сегодня: 1